ORVOSI BÉLÜGYEK - EMBERI MEGOLDÁSOK
A gyomorlakó baktériummal (A jelentéktelen, spontán gyógyuló, dinamikus jellegű gyomorhurut mellett az emberek egy kisebb részében nem csak a gyomor vagy nyombél belvilágát borító nyálkahártya gyulladásos. Amikor a sérülés mélyebbre, a nyálkahártya alá terjed, esetleg a szerv izmos falát is felemészti, akkor már fekélynek nevezzük. A gyomor- és nyombélfekély kialakulásában, kiújulásában fontos szerepet játszik a Helicobacter pylori nevű gyomorlakó baktérium. Azonban a baktériumhordozóknak csak töredékében alakul ki fekélybetegség, és fontos lenne tudnunk, hogy miért éppen bennük?
Az ép gyomorfal egy labilis dinamikus egyensúly eredménye. Az emésztés tüzét adó savtermelés, a nyálkahártyát védő nyáktermelés, a sokakkal együtt lakó Helicobacter, és egyéb tényezők finom kölcsönhatása eredményeképpen marad ép ez a fontos belső határvonalunk. Az egyensúly bámulatos dinamikáját jól érzékelteti, hogy a gyomor teljes belfelszíne 4 nap (!) alatt kicserélődik, megújul. A százéves orvosi bölcselet szerint a sav túltermelése fekélyt okoz. (Leginkább a nyombél területén, mert ez kevésbé jó a védekezésben.) Évtizedek óta tudjuk, hogy a Helicobacter kiirtásával kevésbé hajlamos visszatérni a fekélybetegség (1,2,3,4). A baktérium egyes altípusai agresszíven károsíthatják a gyomor falát, ami nyilvánvalóan hozzájárul a fekélyképződéshez (5). Ezek eredményeként ma szinte kizárólag a savtermelés visszaszorítása, és a baktérium kipusztítása érdekli a gasztroenterológiát. Elfogadott álláspont szerint csak a halott H. pylori a jó H. pylori (6.) Sajnos (mint az orvoslásban oly gyakran előfordul), a dolog ennél sokkal bonyolultabb.
A gyomorlakó üldözése közben sajnos elfelejtettük korábbi fontos kérdéseinket: Mitől lett túl sok a gyomorsav? Mitől csökkent a gyomorfal ellenálló képessége? Hogyan élhet békességben 4,4 milliárd ember a gyomorlakó baktériummal?
Kapcsolatukról már régen tudunk, csak manapság kevésbé hangoztatjuk. A mai napig használja az orvosi zsargon a stessz-fekély kifejezést. Közismert, hogy a súlyosan beteg, intenzív osztályon ápolt, műtéten átesett, égési-, vagy agysérült betegekben szinte napokon belül fekély képződik. Selye János úttörő stressz-kutatása a patkányok gyomorfekélyén alapult. A gyomorfekélyt sokáig az egyik legjobban ismert pszichoszomatikus betegségnek tartottuk. A savkötő gyógyszerek diadalmenetével azonban ez a megközelítés divatjamúlttá vált, és lassan feledésbe merült. Gyomorbaj, gyomorhurut és fekély között pedig látványos a kapcsolat: ugyanazon közös eredetű pszichés probléma egyre súlyosabban megmutatkozó testi tünetei. Pszichés stressz: minden egyes élethelyzet, amit (tudatosan, vagy tudattalanul) veszélyhelyzetként, fenyegetésként interpretálunk. A megemésztetlen, kifejezetlen, nem megélt érzelmek, felvállalhatatlan indulatok, az önmarcangolás valamint a savas önemésztés szimbolikus kapcsolata talán sehol nem olyan világos, mint éppen a fekélybetegség esetén. Mások irányában kiélhetetlen, önmagunk ellen fordult, visszafojtott, önpusztító agresszió dolgozik itt a védelem gyengeségét kiaknázva. Szegény Helicobacter (aki csak szeretné meghúzni magát valahol) - már csak hab a tortán.
A fekélybetegség súlyosbodása, szerencsétlen kimenetele további szövődményes formákban jelentkezhet. Ha nagyobb eret is utolér a felmaródás, akkor életveszélyes vérzést kaphatunk, ami vérhányás, vagy szurokszéklet formájában jelentkezik. Ha az izmos emésztőszerv teljes falvastagságát felemészti az önmarcangolás, akkor a gyomor vagy nyombél átfúródik (perforatio), ami késszúrás-élességű azonnali hasi fájdalommal jár. Ismétlődő fekélyesedés és gyógyulás, oldás és kötés elhúzódó párharca pedig esetenként olyan kötőszövetes hegesedést, szűkületet okozhat bélfalban, amit fokozatos leromlás, fogyás, egyre fokozódó hányás jelezhet.
A fekélybetegség gyógyításában jó száz évig dolgoztak barbár sebészkezeink: ha tüzet jelzett a szervezet, kidobtuk a tűzjelző készüléket. (Átvágtuk az egész emésztőrendszer beszabályozását végző bolygóideget, kivágtuk a gyomor savtermelő részét.) Ma már némileg visszafogottabb az orvoslás: letettük a szikét és magát a tüzet oltjuk - gyógyszerekkel. Talán eljön az idő, mikor ezen is túljutunk, és ismét méltó helyén kezeljük a betegség pszicho-szociális hátterét, - hiszen ezzel magát a tüzet is megelőzhetnénk.
A szövődménymentes nyombélfekély gyógyítására számtalan savkötő, savképződést gátló gyógyszerünk elérhető. Nagymamám még a szódabikarbónára esküdött, mi már az elegáns protonpumpa-gátló (PPI) gyógyszereket szeretjük, de hatásuk hasonló: a gyomornedv agresszív maró tulajdonságát csökkentik, így a kifekélyesedett nyálkahártya könnyebben begyógyul. (A következő családi konfliktusig...) Ha Helicobacter pylori is lakik a gyomorban, akkor antibiotikumok kombinációjával pusztítjuk néhány hétig (bár nem vagyok bizonyos benne, hogy ez okos gyakorlat. Lásd ott.) Fentiek mellett a nyombélfekély ritkán makacskodik tovább: rendszerint begyógyul. (Persze, hajlamos kiújulni.)
A gyomor- és nyombélfekély szövődményei ma is életveszélyesek. Az aktív fekélyvérzést ma endoszkópos úton próbáljuk megoldani. Ha nem sikerül, vagy a vérzéscsillapítás nem tekinthető véglegesnek, úgy sebészre van szükség. Ha átfúródásról van szó, akkor sürgős műtétet kell végezni. A fekély eredetű szűkület egy hosszú krónikus folyamat végállomása. Megfelelő előkészületek után műteni érdemes, mert a valódi hegesedés már nem szokott megoldódni és a hosszadalmas várakozás, gyógyszeres kezelés csak a beteg további leromlásához vezet.
A nyombélfekély daganatos elfajulása extrém ritkaság. Gyomorfekély esetén mindig gyanakvóbbak vagyunk, mert a gyomorrák időnként fekély formájában mutatkozik, máskor a gyulladásos jellegű fekély alatt mélyen a gyomor falában már rák lapulhat. A gyomorfekéllyel ezért kíméletlenebbek vagyunk: ha bizonyos idő és gyógyszeres kezelés ellenére nem gyógyul, akkor a fekélyes gyomor-rész műtéti eltávolítását indokoltnak tartjuk.
A fekélybetegség viszonylag hatékonyan orvosolható a fenti csapásvonal mentén. A Helicobacter felismerése óta azonban hajlamosak vagyunk megfeledkezni néhány ellentmondásról. 4,4 milliárd ember él együtt a baktériummal bármiféle gyomorbaj nélkül. Bennük miért nem lesz fekély? Miért van sokkal több férfi fekélybeteg annak ellenére, hogy a H. pylori fertőzés egyaránt érinti mindkét nemet? A baktérium gyermekkortól időskorig elkíséri gazdáját, a fekély mégis 30-50 éves korúakat érint leginkább. A baci tartósan velünk van, a fekély azonban jön és megy, gyógyul és kiújul. A baktérium puszta jelenléte, és a fekély biológiája között kevés a párhuzam. Miért?
Meggyőződésem szerint a fekély hatékonyabban gyógyítható, ha a baktérium kritikátlan pusztítása helyett leporoljuk régi tudásunkat, és rehabilitáljuk a tudomány első, klasszikus pszichoszomatikus stressz-betegségét. A beteg panaszai, élményei, élethelyzete, szociális, egzisztenciális helyzete sokat segíthet annak megértésében, hogy valaki miért éppen most veszett össze a gyomorlakó baktériumával.
(1.) J. G. Coghlan et al.: Campylobacter pylori and recurrence of duodenal ulcers—a 12-month follow-up study. Lancet 2 [1987]: 1109–11.
(2.) B. J. Marshall et al.: Prospective double-blind trial of duodenal ulcer relapse after eradication of Campylobacter pylori. Lancet 2 (1988): 1437–42.
(3.) D. Y. Graham et al.: Effect of treatment of Helicobacter pylori infection on the long-term recurrence of gastric or duodenal ulcer: a randomized, controlled study. Annals of Internal Medicine 116 [1992]: 705–8.
(4.) E. Hentschel et al.: Effect of ranitidine and amoxicillin plus metronidazole on the eradication of Helicobacter pylori and the recurrence of duodenal ulcer. New England Journal of Medicine 328 [1993]: 308–12.
(5.) K.R. Jones et al.: A Tale of Two Toxins: Helicobacter Pylori CagA and VacA Modulate Host Pathways that Impact Disease. Front Microbiol. 2010; 1: 115.
(6.) D. Y. Graham: The only good Helicobacter pylori is a dead Helicobacter pylori. Lancet 350 (1997): 70–71.