Mióta a tehenek gyanúba keveredtek, hogy telibefingják az atmoszférát, határozottan érdekel, hogy mi hol vagyunk e mesében. Az Eat Lancet Bizottság tudományosnak tűnő ajánlása szerint max. napi 3 teáskanálnyi (14g) tehenet együnk, viszont bőségesen fogyasszunk helyette lencsét, babot, és rostot.^® Különös. Személyes kísérleteim szerint a bab és lencse aggasztó mértékben gyorsítja a klímaváltozást. Hamarosan mutatok egy korrekt számítást arról, hogy 8 milliárd bab-lencsén puffadozó ember vajon mekkora felhővel terheli a légkört...

De először is: nézzük azokat a farostokat.

Mi az a rost?

A rost az a része a növényeknek, amit megeszel, de nem tudsz vele semmit kezdeni. Kicsit forgatod, aztán alul távozik. Ennyit elég is tudni róluk, de ha akarod, még bonyolíthatom.

A növényi sejfalakban található rostok teszik lehetővé, hogy egy fa akár 50m magasra törjön, és a többiek fölé nyújthassa a leveleit. A rostok cukor-alkatrészekből összeépített poliszacharidok. A gerinces állatokban nincs emésztőenzim ezek lebontására, ezért a növényevők különböző praktikákkal baktériumokat hívnak segítségül. A kérődzők gyomra több rekeszes erjesztőkamrává alakult, mások (pl. a gorilla) hatalmasra tágult, hosszú vastagbél-zsákban baktériumok segítségével rothasztják az elfogyasztott növényi rostokat. Az emberben mindkét alkatrész csökevényes. A felszívhatatlan rostok áthaladnak a tápcsatornán, majd alul, a vastagbélben történik némi részleges erjesztés, de ettől még a rostoknak érdemi tápértéke (számunkra) nem lesz. Legfeljebb a baktériumok tudnak vele kezdeni valamit, miközben bőséges gázt (CO2, hidrogén és metán) termelnek.

Oldható, és oldhatatlan rostok.

A vízben oldható rostok kocsonyás, zselatin-szerű gélt formálnak. (Lásd: chia-mag, vagy útifű maghéj egy pohár vízben.) Ilyen oldható rost a fruktózból épült fruktán és inulin (lásd még: fruktóz felszívódási zavar). Ilyen a gyümölcsökben előforduló pektin, vagy a gombák, algák sejtfalában előforduló béta-glukán. A babfélék gázkeltő hatásáért felelős a sztachióz. A borsóbefőtt taknyos állagát a raffinóz adja. 

Az oldhatatlan rost: a fűrészárú a fatelepen. Két alaptípusa a fás szárú növények merevítő vázát alkotó cellulóz, és a lignin. Ilyen fűrészpor a gabonamagvakról lehántolt korpa. Vízben nem oldódik, a bélbaktériumok is alig tudnak kikezdeni vele. Leginkább üres tömeg, ballaszt, mely miatt többször kell elfáradni a WC-re. A "teljes kiőrlésű" tehát olyan liszt, melyhez visszaadagolták az emészhetetlen malomipari hulladékot.

A rezisztens keményítő.

A növények keményítő formájában raktározzák az energiát, és ezt mi is képesek vagyunk hasznosítani. Az amilopektint jobban, az amilózt kevésbé. Az emésztésnek jobban ellenálló (azaz rezisztens) keményítőt rejt pl. a zöld banán, de ilyen alakul a főtt krumpliban is annak lehűtése után.

A természetben nem sok rezisztens keményítő található. Az asztalunkra kerülő rezisztens keményítő főként vegyileg manipulált tákolmány. Gyakran adalékolják olyan ételekhez, mint a reggeli pelyhek, ipari liszt, kenyér és pékárúk, kekszek és ostyák. Ezek ma az élelmiszeripar új sztárjai mondván, hogy az ilyen liszttel sütött termék alacsonyabb glikémiás választ okoz, mint a mezei fehérliszt.^® Természetesen. Ami lassabban szívódik fel, az kevésbé okoz bajt! (Kisebb inzulinválaszt produkál.)  És tegyük hozzá: ami nem szívódik fel, az még kevésbé okoz bajt! 

Mennyi a napi rost-szükségletünk?

"The lower limit of dietary carbohydrate compatible with life apparently is zero

provided that adequate amounts of protein and fat is consumed."

(Dietary References Intake, 2005)^®

A minimális rost-szükségeletünk pontosan ismert: nulla gramm. Semennyi. Az ember kiváló egészségnek örvendhet a szénhidrátok teljes nélkülözésével, a rost pedig a szénhidrátok egyik változata. A minimális rost-igényünk tehát: zéró.^® 

Mennyi az ajánlott napi rostfogyasztás? Minimum 30 gramm. Ez elsőre nem tűnik soknak. Elég hozzá napi másfél kiló almát, vagy tíz banánt bedobni. Ha nem vagy ilyen édesszájú, akkor napi fél kiló kiőrlésű kenyérel is fedezheted az ajánlást. Száraz lencséből napi 30 dekát kell beáztatnod, a nagyobb babkonzervből (400g) pedig napi 4-re lesz szükséged. Meg egy toleráns élettársra.

Nem könnyű természetes forrásokból fedezni az ajánlott rostmennyiséget, ezért borítékolható, hogy utóbb feladod. Ha mégis tartani akarod a javaslatot, akkor mesterséges pótlásra kényszerülsz majd. Nem tudom, hogy az ősember hogyan oldotta meg annyi évig étkezési korpa, útifű maghéj, meg Kellog's nélkül, de nekünk szerencsére már könnyebb megfelelni az étrendi ajánlásoknak. 

De rendben: tegyük félre a szarkazmust. Jóhiszemű leszek. Hajlandó vagyok elfogadni, hogy fűrészpor fogyasztása nélkül nem lehetek egészséges. Végtére a tyúk is eszik kavicsokat. Nekem sem árthat egy kis farost. De miért éppen 30g? Honnan jön a tudományos ajánlás?

A rost-tudomány.

Az étrendi ajánlásokban először 2000-ben jelent meg a "rost", mint étrendi összetevő, majd 2005-ben ajánlást is adtak a fűrészpor javasolt mennyiségére.^® Napi 14g/1000 kalória, azaz legalább 30g. Honnan jött ez a szám? Milyen tudományra alapozták? Mindössze egyetlen kontrollált tanulmány ismert, melyben kellően hosszú ideig vizsgálták napi 18g rostpótlás hatását, szívinfarktuson átesett férfiakban.^®  2 év követés során több(!) haláleset történt a rostpótlás mellett, mint a "jótanácsot" nélkülözők csoportjában. Hát, ez eddig nem túl meggyőző.

Aztán megérkezett a 30g korpás ajánlás - ma sem tudjuk, honnan. Talán nem fogyott eléggé a Kellog's, vagy túl sok korpa maradt raktáron. Azóta sem derült ki, hogy miért pont éppen 30g farostot kellene elfogyasztanunk az egészséghez. Az obskurus ajánlás után 15 évvel sincs jelentősebb méretű, kellő ideig futtatott, kontrollált tanulmány mely igazolná, hogy bármennyi rostfogyasztás bármiféle betegséget érdemben megelőzne.^® ® ® 

Időközben tengernyi megfigyeléses vizsgálat készült, ellentmondások óceánjával. Egy friss áttekintésben a rostpótlás előnye 21 tanulmányozott promlémából 18 esetén nem mutatkozott meggyőzőnek.^® Persze egy sor megfigyelés talált szerény összefüggést a rostfogyasztás, és minden között. (Tehát a hajhullástól szívbetegségen keresztül végbélrákig mindenre is jó - egy kicsit.)^® 

Itt azért megállnék egy percre. A megfigyeléses (epidemiológiai) kutatásokat érdemes kellő mértéktartással értékelni. A "szerény összefüggés" itt például annyit tesz, hogy találtak valamit, amit találni szerettek volna. A hiedelmekre alapozott ajánlások 50 éve tolják a "zöldség, gyümölcs, teljes kiőrlésű" mantrát, ezért aki ad az egészségére, az így próbál étkezni. Több rostot fogyaszt és nem mellesleg sportol, figyel a testsúlyára, nem dohányzik, és kevesebbet iszik. Valamitől egészségesebb lesz, mint a túlsúlyos, leromlott, dohányos, szociálisan deprimált honfitársa. Kérdés, hogy mi a rost szerepe a történetben. Egészséget okoz, avagy egészséges életmódot jelez? Az epidemiológia soha nem fogja tisztázni. Főleg, ha utólag szeretne bizonyítani egy elvárást. (A fentebb citált meta-analízis^® kulcsa Xu et al tanulmánya,^® melyben a kevés rostot fogyasztók kétszer annyi alkoholt ittak, másfélszer több túlsúlyos, mozgáshiányos, tanulatlan volt közöttük. Gondolod, hogy a fűrészpor hiányától lettek betegek?)

Lehet, hogy a rost valamennyire mégiscsak egészséges. De a rost-tudomány: nagyon beteg.

Mire (lehet) jó az élelmi rost?

Összességeben nincs meggyőző tudományos adatunk a rost hasznáról. Ha mégis fűrészport kívánunk etetni egy teljes népességgel, akkor legalább valami koncepciónk kell legyen arról, hogy miért lesz ez olyan jó. Már a "teljes kiőrlésű" első propagálója, Sylvester Graham (1794-1851., lásd még: Graham-liszt) is világosan megmondta, hogy miért kell teljes növényi étrendet fogyasztanunk: mert megelőzi a tisztátalan gondolatokat, és vágyat. Ezzel elejét veheti a maszturbációnak, ami közismerten vakságot, fogszuvasodást, és gerincsorvadást okoz.^® Ha azt hiszed, hogy a koncepció kissé elavult, akkor tévedsz. A Hetednapi Adventisták közvetítésével a 2019-es Eat Lancet ajánlásban ma is él.

Na jó, vakság ellen nem bizonyult túl hatékonynak, de azért valamire még csak jó lehet a rost. Nézzünk pár további koncepciót.

⇒ Méregtelenít?

"A rost megköti a toxinokat, így azok a széklettel távoznak." Ez a népi bölcsesség rendre felbukkan az alternatív gyógyászat bugyraiban. A baj az, hogy mint láttuk: nincs érdemi tudományos adat arról, hogy miféle toxinokról van szó, és valóban használna a rostfogyasztás. Ezzel szemben tudjuk, hogy a rosttal érkező fitátok számos fontos ásványt, nyomelemet magukkal visznek a kijáratig. Éppen a gabona-korpa tartalmazza a liszt szennyeződésének zömét (penész, gombatoxinok, nehézfémek). Elrettentésnek itt egy NÉBIH-ismertető a fuzáriumról.

Lehet, hogy a rost magával visz némi toxint, de talán jobb stratégia meg sem enni. 

⇒ Táplálja a bélflórát.

Kétségtelenül. Semmi mást nem táplál, mint a bélflórát. De melyiket? A jó, vagy rossz baktériumokat inkább? Egyáltalán: melyik a jó? Az ezernyi béllakó pontos szerepét ma sem ismerjük, még az "egészséges bélflóra" fogalma is tisztázatlan. A "vaktában" táplált flóra éppen olyan ellenmondásos, mint a szőnyegbombázás antibiotikummal. (Ezért kétséges a prebiotikumok előnye IBS-ben.) 

A bélflóra változatossága, biodiverzitása egyértelműen előnyös. A rostdús étrend átalakítja a bélflórát, de annak diverzitását nem növeli. Az bélfal sejtjei (enterocyták) imádják a rostok rothadásából származó rövid szénláncú zsírsavakat, de ezeket más úton is képesek megszerezni.

⇒ Lassítja a glükóz felszívódását.

Semmi kétség. Aki szénhidrátra alapozott étrendre szavaz, az figyeljen az alacsony glikémiás indexre, és legalább lassan felszívódó, természetes rostokkal kísért formában vegye azt magához. Az alma kevesebb kárt fog tenni, mint az almalé. A "teljes kiőrlésű" kicsit javítja az inzulinrezisztenciát, mert kisebb vércukor-kiugrást okoz, és kevesebb inzulinválaszt eredményez. De egyáltalán: miért eszik sok szénhidrátot az, aki szénhidrát-intoleráns?

⇒ Csökkenti a koleszterint.

Vitán felül. Egy kicsit csökkenti, mert viszi magával az epesókat, meg sok egyebet is. De kit érdekel, hiszen önmagában a koleszterinnek nincs túl nagy jelentősége. Ráadásul növényi (fito)szterolokkal fogod helyettesíteni a koleszterint, ami igen kétes gyakorlat. 

⇒ Ásványok, nyomelemek jönnek vele.

Igen. De jórészt sajnos tovább is mennek. A növényi mikronutriensek hozzáférhetősége nagyságrendekkel elmarad az állati források mögött.

⇒ Gyorsítja a béltartalom áthaladását.

Természetesen. Bizonyos típusú székrekedések esetén jó szolgálatot tehet. Én azonban nem azért költök minőségi (és drágább) élelemre, hogy gyorsan átessen rajtam. Minden porcikáját hasznosítani szeretném, ha már magamba fojtottam szegényt. Nyugodtan időzzön odabent, amíg csak szeretne.

Összefoglalás.

A rost nem esszenciális nutriens, tápértéke nincs, mérsékelt egészséghatása pedig a legnagyobb jóindulattal: túlértékeltnek mondható. A kérődzőket kifejezetten a rost feldolgozására faragta a természet, az ember élettana viszont mást diktál.

A felvezetőben korrekt tudományt ígértem a rostfogyasztás klimatikus hatásáról. Nos, a kutatók 200g bab (14g rost) fogyasztását követően mérték az emissziós következményeket.^® Napi 500-1500ml hidrogén, széndioxid, és metán gázkeveréket sikerült elfogniuk. Két nap rostmentes diéta után a bélszél negyedése csökkent, és eltűnt belőle csaknem minden üvegház-hatású mérges gáz (maradt a nitrogén). Számításom szerint, ha 8 milliárd szófogadó ember bepréseli az ajánlott 30g rostot, akkor naponta 8-24 millió köbméter mérgező gázt füstöl az atmoszférába. Ezt nehéz lesz a tehénre fogni.

A tehén legalább számunkra hasznos formába alakítja a rostokat, miközben gázt termel. Ha a neki alkalmas helyen (legelőn) nevelik, akkor végtermékével talajéletet teremt. Gondolkodtál már azon, hogy mi történik a te (rosttól megduplázott tömegű) székleteddel, miután tíz liter vízzel leöblítetted? A gázegyenlethez tedd hozzá a szennyvízkezelés költségeit, mielőtt megvonod a mérleget. A rostpótlásra szavazol, mert aggódsz a klímáért? Akkor legalább szerezz egy alomszéket. De talán még komposztbudival felvértezve is okosabb lenne azon állatokra hagyni a legelést, akik érdemben hasznosítani tudják - számunkra.

...

Fenti plágium nagyrészt Zoe Harcombe irodalomkutatására, és élvezetes előadására támaszkodik.