Miben közös minden anorexiás, bulimiás illetve túlsúlyával küszködő? Mindannyian elégedetlenek azzal, mit a tükör mutat...

Tudatosan persze minden túlsúlyos megérti, hogy egészségtelen, és nem esztétikus a zsírfelesleg. Tudhatja, mit jelent a kóros testtömeg index, könyökén folyik a szív-érrendszeri kockázat, olvasta a hasi zsírpárnák végzetes veszélyét. Esetleg évtizedek óta sikertelenül küzd a kilókkal. Talán le is fogy átmenetileg, majd teste dühödten visszaköveteli a hiányzó zsírtartalékot. Miért? Mert agyunk csodálatosan alkalmazkodóképes, és készségesen tanul. A súlyfelesleghez szokott agy akkor közvetít jó érzést, ha felesleges zsírpárnák borítják a testet. Ehhez alkalmazkodott. Mint minden ingának, az agynak is van egy nyugvópontja, amely felé visszaigyekszik, ha kitérítették. Ha a túlsúlyos ember agya 30 kiló súlyfeleslegre állt rá, akkor 5 kiló leadása után az éhhalál fenyegetését érzékeli, vészjeleket ad le, és kínzó éhségérzettel üldözi a gazdáját annak ellenére, hogy még 25 kiló túlsúlya van. Az agy hosszadalmas alkalmazkodás során tanulja meg a nyugvópontját, azonban a „set point” betanulását követően ahhoz tudattalanul és foggal-körömmel ragaszkodik. Hiába akar valaki tudatosan ledolgozni 30 kilót: ha a tudattalan „set point” átállítását nem tanulja meg, akkor csak végeláthatatlan küzdelemre kárhoztatja magát. Nem elégséges tudatosan mondogatni a tükör előtt: „le kell dobnom még 25 kilót, mert kövér és rusnya vagyok.” Az agy automatikus idegi-hormonális működéseinek ez semmit nem jelent. A hiányzó 5 kiló miatt kíméletlen éhségérzetet jelez, így az áldozat hamarosan megadja magát, és elindul a hűtőszekrény felé… A fogyókúra csak akkor lehet sikeres, ha az agy tudattalan nyugvópontját is sikerül lejjebb korrigálni a harminc kiló mínuszra. Ekkor nincs ellenállás, éhség és kényszeres túl-evés: az agy minden tudattalan idegi-hormonális rezdülése erre az új célértékre tereli a testsúlyt. De hogyan lehet egy tudattalan, tanult agyműködést átírni? Csakis közvetve, kerülő utakon.

A sikeres fogyókúra alapszabálya: hagyj fel a csatározással!

A kilók ellen vívott ádáz csatából nem lehet sikeres fogyókúra. Erőszakkal nem lehetsz karcsúbb. Tudattalan „belső ellenzéked” minden leadott kilót sérelemként értékel, és szabotálni fogja igyekezeted. Hiábavaló a kalóriák számlálása és a durva diéta. Az erőszakosabb elbillenésre belső ingád erős stresszel reagál, és ellenállásba ütközöl. A fogyókúra célja nem lehet egy régi egyensúly felborítása, mert egész biokémiád ellened fordul. A cél csak egy újabb harmonikus egyensúly megteremtése lehet, melyet csak szelíd eszközökkel érhetsz el. Ne arra fókuszálj, amit elérni szeretnél. Abból indulj, amid most van – még ha pillanatnyilag törékeny semmiségnek is tűnik. Őrizd meg, és kerüld azt, ami a mostani egyensúlyodból kibillent. Stressz? Érzelmi kilengés? Alvási problémák? Zavaros párkapcsolat? Társaság, amelyben rosszul érzed magad? Kerüld el, és törékeny harmóniád erősödni kezd.

A hatékony ellenszer: fogadd el önmagad!

Talán valójában nem is az vagy, aki a tükörben visszanéz. Azt a képet - a formát, amit látni vélsz - agyad építi fel a tükörből visszavert fénysugarak, az emlékeid, és pillanatnyi érzelmi állapotod felhasználásával. Agyad a tiéd, de nagyon fontos, hogy ne dőlj be a játékának. Aktívan használd elméd, és ne légy annak passzív játékszere. A formán lehet csiszolni való, de AKI az agyat használja, az mindig is rendben volt. Tökéletes, egyszeri és megismételhetetlen. Tanuld meg elkülöníteni az elme által kreált képet, és Önmagad. A kép torzíthat, de aki éppen most Te vagy, az hibátlan. Ha szétszóródnának a szélben alkatrészeid, soha többé senki nem lenne képes újból ugyanígy összerakni. Micsoda érték, és lehetőség rejtőzik ebben az egyediségben! Így tökéletes. A külső formán lehet alakítani, és pontosan erre szolgál az agyad: használd hát!

A túlevés: tudattalan automatizmus. Önálló életre kelt rossz szokás. Ha rossz szokás rabja lettél, zsírba csomagoltad érzéseidet, akkor tanulj jobbat! Nagyon rossz politika a genetikai örökséget kárhoztatni a túlsúlyért, hiszen nem a kromoszómád nyúl a következő falatért, hanem éppenséggel a kezed, mely az agyadhoz van drótozva. Az automatikus folyamatot természetesen nehéz megállni, ha már robogsz a síneken. De nem lehetetlen.

Miként Viktor Frankl megfogalmazta: Az inger és válasz között van egy tér. Ebben a térben hatalmunkban áll megválasztani a válaszunkat. Válaszunkban növekedésünk, és szabadságunk rejlik. Minden automatikus viselkedésnek van egy kezdete, első kiváltó pillanata. Ha sikerül ezt elcsípned, akkor egy fordulóponthoz érkeztél, és megkaptad a kulcsot a változáshoz. Szabadon dönthetsz egy hasznosabb viselkedés mellett. Hogyan tudod elcsípni az első pillanatot, melyet elszalasztva hamarosan a hűtőszekrény ajtajában találod magad? Erre való az éber figyelem. Vedd észre a következő pillanatokat, és döntési lehetőséghez jutsz.

Természetesen nehéz feladat tudatosságot csempészni egy tudattalan automatizmusba, ezért bontsuk azt részletekre!

1. Éhes a testem, vagy éppen csak tompítani akarok egy érzelmet?

Az éhség egy testi üzenet, egy érzés, mely a hiányzó kalóriák pótlására szólít. Először csak finom fuvallatként jelez, aztán egyre erősebben. Ha nemrégen ettél, és az érzés szelíd, akkor nyugtázd, hogy még nem jött el a következő étkezés ideje, és lépj tovább. A test valódi éhségérzete csak lassan, fokozatosan fog erősödni. Gondold át mikor, mit és hogyan ettél. Ha a tested jogos igénye merült fel, semmi okod nincs kínozni hűséges szolgálód: egyél bátran. Nyugodtan, lelkiismeret-furdalás nélkül, és figyelmesen. Tudd, hogy mit eszel, mennyit, és hogyan. Minden falatot külön-külön megfigyelhetsz. Téged fog szolgálni, megérdemli az odafigyelést. Étkezés közben ne felejtsd el időben észrevenni, ha a tested jóllakott. Nem élsz éhínségben, értelmetlen lenne kalóriákat tartalékolni.

Bizonyos érzelmek nagyon szeretnek éhség formájába burkolózni. Nehéz lehet őket észrevenni, ezért tudatosan keresned kell őket. A leggyakoribb csalfa érzelmek:

• Kimerültség, túlhajszoltság
• Frusztráció
• Feszültség
• Zaklatottság
• Szorongás
• Bizonytalanság
• Unalom
• Düh

Vedd észre ezeket a rejtőzködőket, és tudd: nem a tested éhes, csak agyad készül becsapni. Az éhség érzésével agyad egy másik érzelmet akar tompítani, megszelídíteni. Ha felismertél egy érzelmet, nevezd meg, akár hangosan: „most zaklatottnak érzem magam”. (Mivel ezek az érzelmek hajlamosak erősen álcázni magukat, eleinte fontos lehet egy gyors ellenőrzést tartanod minden alkalommal, ha gyanúsan hirtelen lettél éhes. A hirtelen támadt erős éhség rendkívül gyanús. „Feszültnek érzem magam? Bizonytalan vagyok? Felmérgeltem magam?”)

2. Ha sikerrel felismertél egy érzelmet, akkor ünnepelj! Rajta: egyél nyugodtan!

Ne állj ellen! Ne kezdj csatározni magaddal! Ügyesen észrevettél egy rejtőzködő érzelmet, hát könyveld el a sikert. Tanuld meg elkülöníteni, hogy éppen aktuálisan a testi éhség miatt eszel, vagy egy érzés tompításán dolgozol. És egyél nyugodtan.

3. Várd türelemmel a fordulópontot.

Ha kitartóan vizsgálod az érzelmeidet, akkor előbb-utóbb összebarátkozol velük. Ekkor eljön a pont, amikor nyugodtan azt mondhatod magadnak: „Nem is vagyok éhes. Erre az ételre most nincs szükségem. Akkor hát miért enném meg?”

Ne várd ezt a pillanatot. Ne siettesd és ne kényszerítsd – mert nem fog működni. Egyszerűen csak légy éber, és várjad felkészülten. Amikor azonban elérkezett, akkor ne mulaszd el és vedd észre: eljött az idő, amikor megszabadulhatsz egy rossz szokástól.

4. Tanulj új stratégiákat.

Az éhség és evés az érzelmekkel való megbirkózás egyik eszköze. Tanulj másokat, és szükségtelenné válik az éhség. Számos lehetőséget érdemes elsajátítanod:

• Tanuld meg kifejezni érzéseidet az elutasítástól való félelem nélkül. Sokat segíthet, ha megfelelő emberekkel veszed körül magad. Jó, ha a bizalmasod önálló, ítélkezéstől mentes és empatikus. Ha találtál ilyet, akkor bátran bízd rá magad. Egyedül minden sokkal nehezebb, és a magány könnyen eltorzíthatja megítéléseidet.
• Tanuld meg mederbe terelni a félelem és düh energiáját. Ezek az érzések hatalmas erőket képesek mozgósítani bennünk, melyeknek utat kell találni. A fizikai aktivitás nagyon hasznos lehet. (Nekem mindennél többet ér a kerékpározás, vagy egy jó kis úszás, szauna, majd jeges víz.)
• Érezd magad elég jól, hogy ne szorulj külön kényeztetésre. Ha általában is rosszul érzed magad, hamar egy kis nasival a kézben találhatod magad.

5. A régi rossz szokás alternatívája: egy új, hasznosabb szokás.

Automatikus, rossz szokásaink átírásához érzelmeink jelentik a kulcsot. A világot érzelmeink színezik. Bármit teszünk, vagy éppen habozunk megtenni – a kritikus döntést érzelmeink alapján hozzuk. Pozitív érzelmeink (szeretet, szerelem, öröm, remény, szánalom, könyörület) közelítenek, összehoznak másokkal, kiteljesítenek bennünket és a legjobbat hozzák ki belőlünk. Negatív, toxikus érzelmeink szintén utat keresnek maguknak, de eltávolítanak mindenkitől, és önmagunk lényegétől egyaránt. Az olyan haszontalan szokás, mint a túlevés és túlsúly mögött természetesen toxikus érzelmek lapulnak. A túlsúly szimbolikusan is elszigetel másoktól. Negatív érzelmeinket megtagadni, elutasítani, semmibe venni éppúgy reménytelen próbálkozás, mint kilókkal csatázni anélkül, hogy a viselkedésünk mozgatórugóit megértenénk.

Amikor megtanuljuk érzelmeink sötét, mérgező oldalát szabadon átélni és mederbe terelni, akkor az éhség önbecsapó, helyettesítő érzése csillapodik. A többit nyugodtan rábízhatjuk az elme hihetetlenül okos önszabályozó mechanizmusaira. A hipotalamuszban az éhség-jóllakottságot szabályozó set-point automatikusan normalizálódik. A túlevés helyett szabad választási lehetőséget kapunk új, hasznosabb szokások kialakítására. Rendszeres testmozgásra, kapcsolatépítésre fordítható szabad energiát nyerünk. Számolhatunk kalóriákat, önbüntetés nélkül faraghatunk Önmagunk köré új, tetszetősebb testet. Ez a tudatos fogyás titka.

_{Felhasznált irodalom: Deepak Chopra – Rudolph E Tanzi: Super Brain. Unleashing the Explosive Power of Your Mind to Maximize Health, Happiness, and Spiritual Well-Being (2012.)}