Az orvosi nyelv másodlagos hipertóniát említ, ha közvetlenül ráfogható valamire a vérnyomás-emelkedés. Ismert szervi betegséghez csatlakozik (pajzsmirigy, mellékvese, vese) esetleg valamelyik kritikus verőér szűkülete tartja fent. Ilyenkor általában kézenfekvő az orvosi kezelés: a beteg szervet vagy szűkült eret célozza. A magas vérnyomás forrása azonban 80-90 %-ban kevésbé világos. Ilyenkor az orvos primer (elsődleges) hipertóniáról beszél. Az elnevezés azt sugallja, hogy nincs oka, csak mintegy "magától alakult", a kezelés pedig a tünet elnyomására fókuszál. Minden gazdaságilag fejlett országban tömegek szednek életfogytig vérnyomáscsökkentőket ahelyett, hogy szó esne annak valódi okairól, és foglalkoznának ezek megoldásával. (A gyógyszerek garmadával kiválóan beállítható a vérnyomás, mint tünet. Csak az ok közben tovább dúl a háttérben, ezért nem meglepő, hogy bármelyik gyógyszercsoportot vagy kombinációt adagolják: a szív- érrendszeri rizikót ez alig befolyásolja.^®)

A primer hipertónia: jóléti betegség.

Az elsődleges HT a jóléti társadalmak népbetegsége, és gyakorisága együtt nő a metabolikus szindróma, inzulin-rezisztencia, túlsúly, zsírmáj, és 2-es típusú diabétesz járványával. (A linkek tanulmányozását mindenkinek javasolnám, aki vérnyomáscsökkentő gyógyszert szed. Jó eséllyel ilyeneket is fog szerezni a hipertónia mellé.) A szoros rokonságot jól mutatja, hogy a metabolikus szindróma egyik diagnosztikus kritériuma a magas vérnyomás, és kapcsolata még szorosabb a cukorbajjal: nincs (inzulinrezisztens) diabétesz magas vérnyomás nélkül. Hogy mi az említett bajok közös háttere? A túl gyakori és túl bőséges étkezés, az egészséges koplalási időszakok elmaradása, az ipari ételszemét, a notórius alváshiány, krónikus stressz, valamint a tunyaság. Csupa olyasmi, amit az orvos soha megoldani nem fog, kizárólag az érintett kezdhet velük valamit.

Mozgáshiány és krónikus stressz.

Minden stresszhelyzet "üss, vagy fuss" válaszra készíti testünket. Ha a Budapest Maraton startpisztolya volt az inger, akkor nincs gond: a következő órákban futsz, és szépen lecseng a vészreakció. Más a helyzet, ha egy közelgő határidő, vagy főnökünk vegzálása okozza a stresszt. Ugyanolyan stresszválaszt okoz, de ezt (büntetlenül) nehéz közvetlenül lereagálni: mintegy "bennég". Emelkedik a pulzus, tágul a pupilla, megfeszül az izom, és emelkedik a vérnyomás, de aztán nincs reakció, nincs feloldozás. A krónikus stressz krónikus gyulladást, és általánosságban lassú de biztos pusztulást okoz. Az ismétlődő stresszreakciótól érfalaink szerkezete átépül, a magas vérnyomás pedig rögzül. Mégis van remény, mert Selye János szavaival: "nem a stressz pusztít, hanem a rá adott válaszod". Magyarán a stressz forrását kontrollálni nem tudod, de a reakciód igen.

A stressz kezelésének számos szintje, és számtalan módja létezik. Legelemibb (testi) szinten egyszerű a válasz: üss, vagy fuss az életedért - ez remekül oldja a felgyülemlett feszültséget. (Főleg, ha sikerült elfutni.) Az ütlegelős megoldást persze a törvény bünteti, ezért inkább a futást ajánlom. Persze nem a főnök irodájából: ráérsz munka után is. Bármiféle aktív testgyakorlás stresszoldó lehet 20 perc tempós sétától a judo-edzésen keresztül a maratonig. A rendszeres testmozgás még akkor is működik, ha időben későbbre tolódik, mint a feszültség forrása. A mozgást illetően persze senkit sem motíválhatok, mert az igény belülről kell fakadjon. Mindenesetre megemlíteném, hogy hiányában megállíthatatlanul súlyosbodnak krónikus civilizációs betegségeink, és a mozgáshiány végül éveket fog elrabolni a várható élettartamból.^® Az ismeretlen próféta szavaival: életed végén nem azt fogod bánni, amit tettél. Bánni azt fogod, amit nem tettél meg...

A stressz-kezelés magasabb (pszichés és spirituális) szintjein dolgozik minden pszichoterápia, zen, mindfulness meditáció, jóga, rózsakertészet, bélyegrendezés, és számolhatatlan további út. A helyes tréning eredménye ugyanaz. Kellő gyakorlással idővel már nem hat rám a főnök üvöltése, mert hát éppen önmagát pusztítja, és ez végső soron az "ű dóga". Az én dolgom a helyzet átkeretezése, és a jól megválasztott reakció. Például egy kedves mosoly kíséretében kimondott: "igenis Főnök". Lehet, hogy ettől lehiggad, esetleg éppen megüti a guta,- de ez már megintcsak az ű dóga. Az én oldalamon viszont a helyes stressz-reakció bizonyosan minimalizálja a feszültség szintjét. A számtalan stressz-kezelő technikából itt pusztán egyetlen légzőgyakorlatot ajánlanék: a HRV-tréning kiválóan nyugtat, és könnyedén megtanulható. Miközben főnököd teli torokból üvölt, te némán végzed a légzőgyakorlatot, és hálás szívvel gondolsz rá: biztosan csak tanítani szeretne. Lehet hogy lenyugszik, lehet, hogy felrobban, de egy biztos: téged kevésbé rombol a szituáció, a vérnyomásod pedig nem emelkedik.

(Bevallom, fentieket még nem sikerült gyakorlatba ültetnem. De dolgozom rajta.)

Hogyan okoz hipertóniát a teli hűtőszekrény?

A jóléti társadalmak lakói életük nagyrészét jóllakottan, étkezés utáni (posztprandiális) anyagcsere-állapotban töltik, az inzulin hatása alatt. A raktározási nehézségekkel küszködő szervezet inzulin-rezisztenciával reagál a bőségre. A tartós inzulinhatás fokozza a szimpatikus (stressz-) aktivitást, károsítja az érfalak tágulékonyságát, és sóvisszatartásra készteti a vesét.^® A felszabaduló stresszhormonok fokozzák a szív munkáját, és emelik a vérnyomást. A visszatartott só miatt növekszik a keringő vér térfogata, a tágulásra képtelen érpályában pedig egyre kevésbé "fér el" a vér. A túl sok jólét, és túl sok  inzulin tehát számos élettani mechanizmussal emeli a vérnyomást. Az orvosilag javasolt sómegszorítás ilyenkor sajátosan tovább ronthatja a vérnyomás-betegséget, mert a sóhiányra a vese válasza: további szimpatikus stressz, mellékvese izgalom, és tovább fokozott sóvisszatartás.  Így válik egy téves koncepcióból ördögi kör: a vérnyomás orvosi tanácsra tovább emelkedik...^® (Megjegyzés: vesebetegeknek tényleg szüksége van sómegszorításra, de ez egy másik témakör.)

A metabolikus szindrómát, inzulinrezisztens diabéteszt és fentebb említett rokonaikat kísérő magas vérnyomás tehát nem primer (elsődleges), hanem másodlagos: a túlfeszített anyagcsere következménye. Legjobb gyógyszere ennek megfelelően nem a sómegszorítás, és nem a vérnyomáscsökkentő orvosság, hanem az anyagcserezavar rendezése! (A legfontosabb teendőket lásd ott.)

A primer hipertóniára nincs csodaszer, és nincs orvosi megoldás. Életmód-betegség kizárólag az életmód változásával gyógyítható!^®