A KATA kivégzése nem az adóbefizetések emelésére irányult: ezt könnyedén megoldhatták volna az adó emelésével. Nem is a bújtatott munkaviszony ellen, hiszen erre elég lett volna a munkáltatók ellenőrzése. A KATA gátlástalan, statáriális legyilkolásával a maffiaállam a szellemi szabadfoglalkozást kívánja felszámolni. Az ügyvéd, a színész, oktató, és többi értelmiségi szabadúszó mellett a szabadfoglalkozású orvos ellen megy. A szellemi szabadfoglalkozású orvos elég régi bútordarab, de már a középkori rendekből is kilógott. Nem volt arisztokrata, nem volt jobbágy, de nélkülözhető sem volt. Érte kiáltott Döbrögi uraság, amikor sajgó farát kellett istápolni. Az autonóm értelmiségi ugyanakkor ősellensége minden autoriter rendszernek, mert nehéz elhallgattatni, és hatalmi szóval vezényelni. Nincs ma nagyobb ellensége orbanisztánnak, mint az önálló minivállalkozások, Pintér Béla Társulata, és a szuverén véleményalkotásra képes, autonóm értelmiség.

Szellemi szabadság nélkül nincs kultúra, művészet, tudomány, és ars medicinae. De miért fontos, hogy Döbrögitől független legyen az orvos, és ne kényszerüljön jobbágysorba? A gyógyítás szabadsága miatt. A szolgatörvény keretei között munkahelyemen (egy bizonyos határig) azt teszem amire munkaadóm utasít. A magánrendelésen viszont azzal próbálkozom, amiben hiszek. Oldalaimon számos (tudományosan megalapozott) vélemény, étrendi ajánlás, és életmód-tanács található, mely alkalmasint szembeszáll a hatályos szakmai protokollal. Az eltérést minden esetben próbálom logikus érveléssel, és hiteles tudománnyal alátámasztani. Bízom benne, hogy a szakmai protokollok idővel utolérik a tudományt, de addig is fenntartom magamnak a megalapozott vélemény jogát. A jó közérzetem mellett ezért van szükségem a hivatásom gyakorlásának szabadságára. Szabadságom alapját a tudomány, kereteit pedig a magánrendelés adja, ezért egyiket sem adom fel. Inkább beáldozom a főállású szolgaviszonyt, és beszántom a 21 éve építgetett társas vállakozásom. Inkább elengedem az Egészségpénztárakat, akiknek eddig dolgoztam, és maradok a személyes betegellátásnál.

Természetesen ezzel tovább szűkítem a közellátást, és arra fókuszálok, aki még képes magánorvost fizetni a súlyos állami sarcok mellett. Tisztában vagyok az ellentmondással, de nem én döntöttem így. 2008-ban ez az ország a szociális népszavazással csírájában megölte a több lábon álló egészségbiztosítást, és az államilag támogatott öngondoskodást. 2010-ben elzavarta a szakértői kormányt, mely 1 év alatt kihúzta az országot a 2008-as válságból. Azóta sorozatosan újraválasztja a maffiaállamot, asszisztálja a civil-szféra, oktatás, kultúra, és egészségügy lepusztítását. Én pedig alkalmazkodom a döntéshez, ugyanakkor fenntartom a jogot a gondolkodásra. Szellemi szabadfoglalkozású maradok. Amíg lehet: agyarisztánban, aztán talán Valahol Európában.