Miben különleges a fruktóz?

A fruktóz a természet édesítőszere: ettől édes az érett gyümölcs. A glükózhoz hasonló egyszerű cukorféle, azonban anyagcseréje nagyon különbözik testvérétől. Néhány kivételtől eltekintve (nevezetesen a spermium) egyetlen sejtünk sem hasznosítja üzemanyagként. Ezzel szemben minden sejtünk készít egy keveset (glükózból), amit építőanyagnak használ. Kívülről érkező fruktózra tehát nincs szükség: mindenki elkészíti amennyire szüksége van. Ha mégis fruktózt fogyasztunk, akkor viszont rövid úton véget ér a karrierje: egy része már a bélben átalakul, a többit a máj szinte első körben és maradéktalanul kiszűri a vérből. (A keringő vérben alig mérhető.) 

A fruktóz további különlegessége, hogy féktelenül lebomlik. A kettéhasítását végző enzimek (fruktokináz, és aldoláz B) kontroll nélkül működnek: addig pörögnek, ameddig csak fruktózt találnak. A gyors lebomlás következtében a májban kiszűrt fruktóznak gyakorlatilag egyetlen sorsa lehet: zsír készül belőle. Mégpedig olyan gyorsan, hogy a máj szabadulni sem tud tőle. (Különösen akkor, ha még kolin-hiányban is szenved az illető. Ezt jó észben tartani, mert a népesség zöme kolin-hiányban szenved!^®) A fruktóz tehát jó hatásfokkal alakít zsírmájat,^® ennek következménye pedig: inzulinrezisztencia. (A biokémia csúnya részleteit lásd ott.)

Összefoglalva: a fruktóz könnyedén alakít inzulinrezisztenciát.^® Ez pedig egyenes út az elhízáshoz.

Túlélési előnyből betegség.

Az inzulinrezisztencia (IR), és kísérője, a metabolikus szindróma civilizációs betegségeink legfontosabb forrása. De miért betegít egy természtes cukorféle? Ennek megértéséhez tudni kell, hogy az IR eredendően nem betegség volt, hanem túlélési előny. Számos téli álomra készülő emlős,^® és vándorló madár^® inzulinrezisztenciával készül a megpróbáltatásra. Aki hatékonyan tud átállni, az zsír készít minden kalóriából, ami később az ínséges időkben biztosítja majd a túlélését.

Az ínséghez alkalmazkodó állatfajokban (táplálkozási szokásaiknak megfelelően) különböző étkezési ingerek provokálják az inzulinrezisztenciát. Emberben (a vázolt különleges anyagcseréje miatt) az őszi gyümölcsérés idején fogyasztott fruktóz lehetett a hízás bekapcsolója. Aki hatékonyabban tudott átváltani és zsírpárnát gyűjteni, az jobb eséllyel túlélte a hosszú telet, és ínséget.

Ezt a spekulációt támogatja egy érdekes egybeesés. A fruktóz különösen hatékonyan provokál inzulinrezisztenciát és elhízást akkor, ha a vérben sok a húgysav (urát).^®  Emberben pedig (néhány főemlőssel együtt) kifejezetten sok húgysav kering egy különös mutáció miatt, mely éppen abból az időszakból származik, mikor az Európa területére vándorolt emberelőd szembetalálkozott a jégkorszak nehézségeivel. A húgysav lebontásáért felelős urikáz enzim mutációja tehát lehetővé tette, hogy az őszi gyümölcs hatékonyan hízlaljon éppen akkor, mikor a lefagyott kontinensen a kihalás szélére sodródtak elődeink. Mindannyian hordozzuk ezt a mutációt, ami ékes bizonyítéka annak, hogy pár szerencsés megúszta, mert jól tudott hízni ősszel...^® 

Ma folyamatos bőségben, és egész évben fogyasztjuk a nutriensekben silány, de szénhidrátokban bővelkedő kosztot. A metabolikus szindróma járványa tehát pusztán azzal megmagyarázható, hogy "takarékos" géneket hordozunk, és a bőséges ősz után elmarad a téli koplalás.

Honnan érkezik ma gyümölcscukor?

Nemesített gyümölcseinkben jóval több (mintegy 10%) fruktóz van, mint vadon termett elődeikben, ráadásul ma már egész évben hozzáférhetők. A bőséges friss (és aszalt) gyümölcs, befőtt, és méz kitartó fogyasztásával tetemes mennyiségű fruktózt lehet begyűjteni, de manapság mégsem a gyümölcsökkel fogyasztjuk a legtöbbet. Többet fogyasztunk édesipari termékekkel kristálycukrot (répacukor, nádcukor, szacharóz), mely fele részben fruktózból áll. És van itt még valami, ami extrém mértékben megnövelte fruktóz terhelésünket: az élelmiszeripar legfontosabb édesítőszere, a magas fruktóz-tartalmú kukorica-szirup (HFCS)

A glifozáttal permetezett, génmódosított kukoricából savas erjesztéssel készült fruktóz-szirup olcsó és kiváló ipari édesítőszer. Édesebb a glükóznál, ízfokozó hatású, fagyasztott árúkban nem kristályosodik. Amikor tömeges használata elterjedt az élelmiszeriparban: robbant a túlsúly és metabolikus betegség járványa. (ábra) Fruktóz-szirupot tartalmaz csaknem minden készétel, szénsavas üdítő, dobozos gyümölcslé, fagylalt, szósz, saláta-öntet, fagyasztott pékárú, lekvár, befőtt, és konzerv. A cukrász-ipar fő alapanyaga. A hamisított méz alapja. Az élelmiszerek céduláján olyan álneveken bujkálhat, mint kukorica-melasz, izocukor, invert cukor, dextrin.

A fruktóz-paradoxon.

A fruktóz (mesterséges kísérletekben, önmagában adagolva) közvetlenül nem emeli a vércukorszintet, és a glükóznál kisebb inzulin-válasz okoz. Ez olyan ígéretesnek hangzik, hogy még nemrégiben is bátran ajánlottak cukorbetegeknek fruktózt - a kristálycukor (szacharóz) helyettesítésre. A baj az, hogy a fruktóz a való világban másként működik, mint a kémcsőben, mégpedig azért, mert soha nem önmagában érkezik. A szokványos diétával bőségesen érkezik mellé egyéb szénhidrát. A fruktóz hatékonyan akadályozza a glükóz eltüntetését, és jobban rontja a cukoranyagcserét, mintha magában glükózs formájában érkeztek volna a kalóriák. (ábra: sárga nyíl)^®  Cukorbetegnek tehát a többi szénhidrát mellé még fruktózt is fogyasztani: nem jó ötlet.

Fruktóz és öregedés.

Az öregedés egyik kísérőjeként létfontosságú fehérjéinket tönkreteszik a reaktív cukorfélék. A glükóz-anyagcsere egyik jól ismert mellékterméke (HgbA1c) nem más, mint olyan hemoglobin, melyre felesleges glükóz tapadt. A fruktóz hétszer(!) reaktívabb cukorféleség, ezért még komolyabb pusztítást végez fehérjéink között.

A gyümölcscukor lebomlásából egy különösen toxikus melléktermék is keletkezik (metil-glioxál). Ez a mérgező aldehid erőteljesen károsítja a máj enzim-fehérjéit, ezzel tovább rontja a májműködést, gyorsítja az öregedés természetes folyamatát.^® 

Megjegyzendő, hogy a máj kivételével sejtjeinket nem az elfogyasztott fruktóz pusztítja, hiszen a felszívódott fruktózt a máj szinte azonnal kiszűri a keringésből. Említettem azonban, hogy saját használatra minden sejt készít némi fruktózt glükózból. Általános kalórria-bőség, szénhidrát-túlterhelés esetén azonban sejtjeinkben torlódik a fel nem használt glükóz, és ebből kórosan sok fruktóz alakul (ez az un. poliol útvonal). Metabolikus betegekben tehát a kártékony fruktóz jelentős részét maguk a túlterhelt sejtek gyártják - kínjukban.

A fruktóz-glükóz robbanóelegy.

A természetben és ipari élelmiszerekben a kétféle cukor együtt csomagolva található, és nem kérdés, hogy rendszeres fogyasztsuk hosszú távon kártékony.^®  A kérdés, hogy ebből mennyi írható a fruktóz számlájára. A fruktóz állatkísérletekben,^® és humán tanulmányokban^® nagy dózisban, és önmagában adagolva már néhány hét alatt látványos romlást okoz. Viszont a fruktóz elhagyásatól a túlsúlyos, beteg gyermekek anyagcseréje látványos javulást mutat.^® 

Más kutatások hangsúlyozzák, hogy a fruktóz mindig cukorkeverékkel érkezik, és a glükóz-fruktóz szabadon képes egymásba alakulni. A vázolt anyagcsere-különlegességek ellenére végül mindkettőt ugyanúgy képesek vagyunk eltüzelni, ha energiára van szükségünk.^® Összességében tehát úgy tűnik, hogy önmagában a fruktóz nem tekinthető méregnek, a cukorkeverék ugyanakkor kalóriafeleslegben (fajtától függetlenül) bizonyosan ártalmas.^®

A tanulmányokból az is kitűnik, hogy a szénhidrát-ártalom: dózisfüggő. Napi két liter kóla már tuti megbetegít, csak idő kérdése. A cukor-koktél hormonális hatásai automatikus garantálják a túlfogyasztást, a tartós kalóriafelesleget, és vele a metabolikus betegséget.

Összegzés.

A fruktóz önmagában nem méreg, de manapság glükózzal együtt mértéktelenül fogyasztjuk. A két cukorféle együtt (evolúciós örökségünk miatt) raktározásra állítja anyagcserénket. A glükóz-fruktóz koktél könnyedén okoz zsírmájat, inzulin-rezisztenciát, és általános elhízást. Ennek egykor szerepe lehetett a téli ínség túlélésében. Ma azonban elmaradnak a koplalási időszakok, ezért a nyugati népesség legnagyobb része idővel metabolikus beteggé válik a kitartó szénhidrát-túlfogyasztás következtében. A krónikus civilizációs betegségek visszaszorítására nem pusztán a csökkentett fruktóz-fogyasztást, hanem általánosságban a szénhidrát-csökkentett (low-carb) diétákat kellene széles körben propagálni. Remek első lépés lenne például a cukrozott üdítőitalok büntetőadója.