A bélrendszer kimeneti oldalával foglalkozó orvosi tudomány nem csak aranyérrel foglalkozik. Sikeres iparág, mert előbb-utóbb mindenkinek lesz végbéltáji panasza.
A proktológus vadászterülete tehát a végbél: a vastagbél utolsó, egyenes szakasza, mely a formált széklet átmeneti tárolásáért és szabályozott kiürítéséért felelős. A végbéltől anatómiailag elkülönítjük magát a végbélnyílást, a végbél zárókészülékét (ánusz, anális csatorna). Ennek betegségeit szintén a proktológus kezeli. Mielőtt azonban rátérnénk az aranyér, és rokonainak gyógyítására, érdemes kicsit elmerengni azon, miért lett belőlük járványos civilizációs népbetegség.
Katasztrófális tunyaság, üldögélő életmód, kontrollt veszített élvhajhászat, és silány koszton élő milliók jellemzik illiberális mintaállamunkat. A "magyaros étrend" ma már lényegében nagyüzemi eredetű, élettelen, agyonfinomított, kemikáliákkal dúsított színes-szagos étel-szemét (junk-food). A kritikán aluli táplálékkal kritikátlanul túlzabáljuk magunkat. Az egész héten felszedett kalóriafelesleget kényszeres rohamokban próbáljuk leadni. A fél óra kocogás vagy divatos spinning közben sokkoló gépzenét hallgatunk, egymás izzadtságát szagoljuk, és ha a pörgetés során nem fordultunk le a nyeregből, máris feljogosítva érezzük magunkat a vegyszerekből összetákolt energia-italra, majd autónkba visszaülve sietve továbbhajtunk, hogy mindezekre felhajtsuk a pénzt. Életmódunk bosszút áll az alvégeken.
A végbél környékének sajátos jelentése, szimbolikája van. A végbél a tápcsatorna utolsó szakasza, a magunkhoz vett tápanyagból felhasználhatatlan salak és késztermék tárolását végzi. A székelés a visszaadás aktusa, az elengedésé, amelyben megszabadulunk a feleslegünktől. Lelki síkon ez a visszaadás, gondtalan elengedés felszabadult aktusa, és manapság igencsak szűkölködünk az adakozásban. A "soha nem elég" alapérzése dominálja testi igényeinket éppúgy, mint anyagi elvárásainkat. Az adás és visszaadás elégedett öröme nem erősségünk. Magától adódó itt a fösvénység és a székrekedés kapcsolata, amelyből jön az erőlködés, a kidülledő aranyerek, és a végbél környékének számos további kórképe.
A végbélnyílás jól elrejtett, de egyik legfontosabb kapunk a külvilág felé. Alvilágunk nyílása. Eldugott, takargatott belső tartalmaink napvilágra hozásának csatatere. A nehéz szülés, a világra hozatal zavara jól tükrözi a nehézséget, ami rejtegetett problémáink kifejezését, kinyilvánítását, beismerését és kimondását is jellemzik. A konfliktus feloldásának módja itt is igen szemléletes: a fösvény nehézsége enyhül, ha "szarni kezdi a pénzt". A problémáit magában emésztő szorongása azonnal csökkenni kezd, ha "szarik rá, hogy mi fog történni" és kimondja ami belülről rágja. A tömeges végbéltáji problémák megoldását tehát alkalomadtán igen messziről kellene kezdeni,... és agyarország bukásra áll ezen a téren (is). A konszolidálódó diktaturában fortélyos félelem igazgat, és ahol egy országban kollektívan "benn szorult a zabszem", ott járványos lesz a végbélrepedés. Egy autoriter államban egyre keményebb farkastörvények irányítanak, ahol állandósul az anális-territoriális konfliktus. A hierarchiában mindenki görcsösen ragaszkodik a saját pozíciójához, miközben be van tojva a felette lévőktől, és tojik az alárendeltekre - de a proktológia mindkét esetben fókuszban marad.
♦
Talán szokatlannak tetszik a végbéltáji betegségek ilyen megközelítése. De gyógyítása sokkal eredményesebb lesz, ha a proktológus nem csak aranyeres érpárnákat, repedést vagy csomókat próbál orvosolni, hanem egy embert, aki életvitelével, választásaival, közösségi viszonyulásával óhatatlan panaszokat produkál az alvégeken - miközben orvosától várja a gyógyulást. Nem lesz könnyű...
Alább kifejezetten a végbélnyíláshoz kapcsolódó problémák sorakoznak. A végbél (rectum) betegségei a gyakorlati orvoslás szempontjából már a vastagbél témaköréhez tartoznak.