Milyen típusú vendégnyílások vannak?

A széklet higiénikus gyűjtésére alapszabályként a végbélhez legközelebb eső, még ép bélszakaszt emeljük a hasfal elé. Mivel bizonyos esetekben a teljes vastagbélrendszert el kell távolítani, készülhet vékonybél vendégnyílás (ileosztóma), egyéb esetekben vastagbél vendégnyílás (kolosztóma). (Az előemelt vastagbélszakasz pontosabb megnevezésével használ az orvosi szakzsargon appendicostoma, coecostoma, transversostoma, sigmoidostoma stb. megnevezést is.)

A sztóma egy közelítőleg körkörös vagy ovális nyílás, melyet a hasfal bőre határol, benne pedig az elővezetett bél rózsaszín nyálkahártyája látható. A vékonybél elővezetésénél a bél nyálkahártyáját kifordítva 2-3 cm-el a hasfal elé emeljük, így a hígabb, erősen irritáló vékonybéltartalom a hasfal érintése nélkül közvetlenül a gyűjtőzacskóba csoroghat. Vastagbél-nyílás esetén ez szükségtelen, itt a bélnyálkahártya bőr szintjében, vagy kevéssel felette található. A nyílásnak mindkét esetben egy mutatóujjat kényelmesen befogadó tágasságúnak kell lennie. A frissen készített szájadék kissé duzzadt, vizenyős, fakó színű. Végleges küllemét kb. 2 hónappal később mutatja.

Ha az előemelt bél alatti szakaszt el kellett távolítani, vagy le kellett zárni, a nyíláson egy bélvég jön elő, ez az ún. egycsövű sztóma, vagy végsztóma. Ha a szájadék egy bélkacs előemelésével készült, az elvezető bélszakasz is a hasfal elé kerül, melyen keresztül pl. a daganattal lezárt bélvégen nyák, bélnedv tud kiürülni a sztómazsák felé. Ez a kétcsövű sztóma, vagy kacs-sztóma. Léteznek ún. béltasakkal készített, különlegesen kiképezett pouch-sztómák is, melyek a kolorektális sebészet specialitásai közé tartoznak.

Ideiglenes vagy végleges sztóma.

A beteg számára minden technikai beosztásnál fontosabb, hogy átmeneti, ideiglenes vendégnyílás készítésére kell felkészülnie, avagy a szájadék végleges állapot, mely hátralévő életében testének állandó tartozéka marad. Átmeneti sztómát kell előhelyeznünk, ha az első műtét során valamely okból nem lehet bélvarratot készíteni, ezért a tápcsatorna átjárhatósága miatt nélkülözhetetlen a nyílás. Szükséges lehet akkor is, ha egy megbízhatatlan, zűrös bélvarrat készült, melyet gyógyulásáig meg kell védeni a széklettől. Alkalomszeráen súlyos végbéltáji sérülés, extrém gyulladás esetén is szükség lehet a széklet átmeneti elterelésére. Ezen esetekben a nyílás (általában néhány hónappal) később, az állapot rendezését követően egy második műtéttel bezárható, és a széklet ismét a normális nyomvonalon közlekedik. A súlyos gyulladásos bélbetegségek esetén a károsodott vastagbélszakasz eltávolításakor átmenetileg ileosztomát kell késztenünk, mely a későbbiekben rendszerint bezárható.

Állandó, végleges vendégnyílás készítésére szerencsére ritkábban kényszerülünk. A végbéldaganatok sebészetének fejlődése, a korszerű bélvarrógépek elterjedése, a megfelelő onkológiai előkezelés jelentősen visszaszorította a végbél kiirtásával, végleges sztóma készítésével járó műtéteket. Ma már a kismedencében olyan mélységen tudunk bélvarratot készíteni, ami pár évtizede még elképzelhetetlen volt. A végbélnyílást megközelítő, a záróizmokat elpusztító végbélrákesetén azonban ma is végleges vendégnyílás készítésére kényszerülünk. Az megkésve operált, bélelzáródást okozó, eltávolíthatatlan vastagbéldaganatok esetén is nyílást kell készítenünk a székletnek, ami a daganat kiterjedésétől függően végleges maradhat. A széklettartási képtelenség (inkontinencia) bizonyos eseteiben is végleges vendégnyílás készítésével lehet a székletet higiénikusan gyűjteni és leüríteni.